1. Az új suli

Augusztus 31. van. Az utolsó nap a nyári szünetből. Holnap kezdek a húgommal együtt az új suliban. Ragyogó! Alig várom…! Nem akarok suliba menni! Megint egy új suli! Tele gyökerekkel és biztos sok beképzelt picsa is lesz a suliban. Tudjátok, azokra a tipikus cicababákra gondolok, akik azt gondolják, hogy ők a világ szépei, és mindig talpnyalókkal mászkálnak. Nem bírom az ilyen libákat. Az ilyeneknek legszívesebben izomból megcipőzném a veséjét. Ugye milyen pozitívan állok hozzá? Mint mindig.

A húgom tényleg pozitívan fogja fel. Az az elképzelése, hogy biztos cuki osztálytársai lesznek, csupa aranyos kis 9.-es és be fog majd pasizni. Az utolsó mondjuk valószínűbb, ugyanis a húgom nem egy ronda lány. Sőt! Hiszen Gremoryból van! És egy olyan személyiség, akit nem lehet nem szeretni. Már azt tervezgeti, hogy nekem fog szerezni egy barátot. NEKEM! BARÁTOT?! Ugyan már! Az nehezebb, mint túlélni egy atomtámadást egy átlag embernek. Ugyanis én nem olyan vagyok, mint a húgom. Oké, én sem vagyok ronda, de a személyiségemmel van egy apró probléma…Na jó! Egy HATALMAS probléma van velem. Nem is egy! Minimum 3 amit most kapásból fel tudnék sorolni. 1. gyakran bekattanok és elvesztem a fejem, ha szidják a családom, ami mondjuk érthető csak a velejáró dolog nem, hogy olyankor akár a bizonyos illetőt ki is nyírnám ott helyben.2. fajgyűlölő vagyok, főleg ha a bukott angyalokról van szó.3. a legtöbb dologhoz úgy állok hozzá, hogy nagy ívből leszarom az egészet. Itt ne feltétlenül a tanulásra gondoljatok! Tanulok én, mert nem akarok szégyent hozni a családomra. A szabályokra, a tiltott dolgokra és hasonlókra gondoljatok a leszarom dolgok alatt.

Szóval, most itt vagyunk a nyár utolsó napján, Tokyotól nem messze egy kisváros legszélén lévő kis családi házban a húgommal, a kutyámmal, a macskámmal és a nyuszimmal. Kipakoltunk már mindent a dobozokból és elfoglaltam a toronyszobám. Amíg Akeno csinált valami vacsit, addig én körbejártam a környéket. A fülhallgatómban üvöltött a rock zene, a lágy szellő simogatta hófehér arcomat. Mivel még jó idő volt egy farmer rövidnadrágban és egy zöld ujjatlan pólóban sétáltam. Alaposan megfigyeltem a szomszédos házakat. Egészen a suliig elsétáltam és alaposan megjegyeztem az utat. Az iskola épülete sokkal nagyobb volt, mint a régi sulimé. Elég szép épület, szépen fel van újítva. Miután megcsodáltam a sulit, hazafelé vettem az irányt. Ez a kis túra fél órát vett igénybe. Nincs is olyan messze a suli. Otthon amint beléptem, finom illat csapta meg az orrom.
- Visszajöttem!- kiabáltam be, miközben kiléptem a cipőmből.
- Hamar visszajöttél. Akkor nincs is messze a suli. Ez jó hír. – mondta a folyton mosolygós húgicám.
- Nincs messze. Megjegyeztem az utat. Akár gyalog is mehetünk. Mit alkottál, amíg nem voltam itt?
- Semmi különöset, csak egy kis rizsgombócot. Vacsira elég lesz.
- Igen. Jaj neee! Holnap suli! – futott át az agyamon a megvilágosodás.
- Azzal mi a baj? Biztos kedvesek lesznek az osztálytársaid!
- Én abba nem lennék olyan biztos.
- Szerintem pedig igen! Az a baj, hogy mindenhez rosszul állsz hozzá!
- Én ilyen vagyok, ezen nem tudsz változtatni!
- De legalább próbálj meg egy picit pozitívan gondolkodni! Lécíí! A kedvemért! – fordult oda hozzám és rám nézett a nagy felemás színű szemeivel.
- Megpróbálom, de nem ígérek semmit! – feleltem mire ő elégedetten ment be a konyhába a vacsoránkért. Megettük a vacsorát, elmentem hajat mosni és zuhanyozni. Amíg én szárítottam a hajam addig Akeno elvégezte ugyan ezt a műveletet. Majd ő is megszárította a haját. Utána mind a ketten nyugovóra tértünk. Olyan 22:00 körül mind a ketten bezárkóztunk a szobába. Akenot ismerve rögtön elaludt. Én még kb. 23:35-ig animéztem a telefonomon. Éppen Lovely Complexet néztem.

Másnap reggel 7kor arra keltem, hogy nyitódik az ajtó és betrappol a macskám. Felugrik az ágyamra és elkezd mellettem nyávogni. Vele együtt szólt az ébresztőm és topogott a nyuszim.
- Jó reggelt! Felkelni! – szólt be a szobámba Akeno, mire én úgy reagáltam, hogy a fejemre húztam a takaróm. Erre bejött a szobámba, felhúzta a redőnyt és lehúzta a fejemről a takarót. Az ablakon beszűrődő fény bántotta a szememet.
- Azt mondtam felkelni! – parancsolt rám megint.
- Jól van na! De még nem járt le a szundim! – mondtam sértődötten.
- Nem baj! Kibírod! Gyerünk! El akarsz késni az első napodról?
- Igazság szerint, be se akarok menni! – feleltem és felültem az ágyon.
- Nem baj! Akkor is be kell menned! Az első nap a legfontosabb!
- Szerintem pedig az utolsó, mert utána jön a nyári szünet! – feleltem kómásan és elmásztam a szekrényemhez keresni valami alkalmas göncöt.
- Siess! Én már elkészültem! Fél óra és indulunk! – azzal kiviharzott a szobámból.

A ruháimat kutatva megtaláltam a megfelelőt. Egy fekete farmer rövidnadrágot és egy fekete ujjatlan felsőt az elején egy zöld Linkin Park logóval. Szeretem a zenéjüket. Főleg a New Divide című számukat. Bementem a fürdőbe, kezemben a kiválasztott ruhadarabokkal. A hajamat összekötöttem oldalt két copfba, de egy részét hátul hagytam. Nem sminkeltem, nem csináltam semmit az arcommal. Minek, ha az arcomon nincsen semmi olyan, amit el kéne onnan tüntetni. Festeni meg nem szoktam magamat. Amit meg el kéne tüntetni, azt nem lehet. Szóval, így jártam. Reggelire megettük a vacsoráról maradt rizsgombócokat. Majd felkaptuk a táskánkat, beleléptünk a cipőnkbe és elindultunk a suli felé. Egész úton azt találgattuk ( vagyis csak Akeno) milyen lesz vajon az új osztály.

A suliba beérve egy rózsaszín ruhás ősz hajú néni fogadott minket.
- Jó napot! Maguk biztos a Gremory lányok igaz? – kérdezte kedvesen.
- Jó napot! Igen mi vagyunk! – feleltük egyszerre Akenoval.
- Üdvözlöm önöket az iskolában! Megmutatom maguknak a DÖK-ös termet. Onnét majd egyedül is elboldogulnak. – az igazgató nő megmutatta azt a bizonyos DÖK termet. Bent egy szőke hajú, arany szemű srác fogadott minket mosolyogva.
- Sziasztok! Biztos ti vagytok az új diákok! – mondta mosolyogva, mire mi csak bólogattunk. – Örülök, a találkozásnak! Nataniel vagyok! Én vagyok a DÖK elnök. A beiratkozás miatt jöttetek igaz?
- Igen! Az igazgatónő mondta, hogy jöjjünk ide. – felelte a húgom mosolyogva.
- Remek! A papírjaitok rendben vannak. Már csak egy fotó és fejenként 25$ kell a beiratkozáshoz. – átnyújtottuk neki a dolgokat, amiket kért. – Köszönöm! Tessék, itt van az órarendetek, és egy térkép. Rias, a te osztályod az emeleten van. A tied Akeno pedig itt a teremmel szemben. Szép napot és sok sikert!
- Köszi! Neked is szép napot! – köszöntünk el Natanieltől. Majd elköszöntünk egymástól és elindultunk a termeink felé. Felmentem az emeletre és megkerestem az osztályomat. Nem volt nehéz dolgom, mivel szinte az első ajtó volt az. Nagy hangzavar szűrődött ki a teremből. Összeszedtem egy kis bátorságot és benyitotta. Amint benyitottam mindenki csöndben maradt és engem nézett. A tanár pont akkor lépett a terembe, amikor én is.
- Jó napot gyerekek! Mindenki üljön le a helyére! – mondta a tanár úr és utána hozzám fordult. – Magácska biztos Rias! Kérem, jöjjön ki a tanári asztalhoz és mutatkozzon be az osztálynak! – én engedelmesen előre mentem. Majd körbenéztem. Mindenki engem bámult. Majd összeszedtem a gondolataimat és elkezdtem a mondókámat.
- Sziasztok! Rias Gremory vagyok! – amint kimondtam a nevem mindenkinek elkerekedett a szeme. Tehát hallottak rólam. Az egyik lány gyűlölködve nézett rám. Szivárványszínű haja volt és piros a szeme. Mellette egy kék hajú srác ült. Éreztem a lányon, hogy bukott angyal. Remek! Már jól kezdődik! – Szeretem a zenét, az animéket, a videó játékokat. Sokat verekszem, de erről próbálok leszokni. A húgommal élek, aki most 9.-es ebben a suliban…Ennyit szerettem volna mondani.
- Köszönjük! Foglaljon helyet! – 2hely volt szabad: legelöl Nataniel mellett és leghátul egy vöröshajú srác mellett. Egyértelmű, hogy hátra mentem. Amint leültem a vöröske odafordult hozzám.
- Nem mondtam, hogy ideülhetsz! – mondta pimasz mosollyal.
- Én meg nem kérdeztem a véleményed! – szóltam vissza neki, amin először meglepődött, majd elvigyorodott. Majd felraktam a lábam a pad fiókjára, bedugtam a fülesem és olyan hangerővel hallgattam, hogy közben halljam, mit dumál a tanár. Az első 3 óra osztályfőnöki volt. Utána olyan mázlim volt, hogy rajz óra következett. Azt mondta a tanár, hogy bármit rajzolhatunk. Nem is tétováztam. Nekiestem a papírnak és elkezdtem rajzolni. A vöröske mellettem, akiről kiderült, hogy Castiel a neve és ő is egy démon, ugyan így tett, mint én. A végeredmény nagyon jó lett. Natsu Dragneelt és Soul Eatert rajzoltam le. Szünetbe kimentem az udvarra és lehuppantam egy padra. Hangosan hallgattam egy There For Tommorow számot, amikor odajött hozzám a Vörös Démon.
- Már meg akartam kérdezni, hogy mi az a vágás az arcodon? Megkarmolt egy cica? – mondta röhögve. Erre a szarvam vörös lett a dühtől és szinte üvöltve mondtam neki a választ.
- Nem te fasz! Egy bukott angyal tette, amikor 5 éves voltam! – mire ő elszégyellte magát.
- Bocsi ezt nem tudtam! – felelte bűnbánó hangon.
- Nem mondták neked a szüleid, hogy ne viccelődj olyannal, akiről nem tudsz semmit, max a származását?!
- Nem! Mit kapod fel a vizet?! Nem gondoltam, hogy ilyen oka van annak a sebnek! Amúgy hogy történt?
- Semmi közöd hozzá! – azzal elviharzottam a terem irányába. Még utánam szólt, de nem figyeltem oda. A nap további részében nem szóltam hozzá. Amúgy az osztály többsége kedves. Van egy ikerpár, Armin és Alexy, akik jégvarázslók. Nagyon kedvesek. Armin egy kocka és anime fan. Aztán ott van Yuko, aki ( nem viccelek) egy csillámpóni. Nagyon aranyos lány. Rózsaszín hosszú csillogó haja és kék szeme van. A nap nem is volt olyan szörnyű. Akenonak még jobb volt. Náluk mindenki cuki és kedves. Már van egy barátnője, Iris aki egy erdei tündér. Komolyan, ilyen lények azt hittem nem is léteznek, mint csillámpóni meg erdei tündér, vagy ha igen akkor kicsik. De nem! Mind a ketten kedvesek és emberiek. Otthon részletesen megbeszéltük a napi történteket. Kibeszéltük, hogy milyen jó, hogy nincsen egyenruha. Japánban ez elég fura, de én kifejezetten örülök neki. Persze, a sebem leszólásáról nem beszéltem és arról, hogy a padtársam egy bunkó Vörös Démon. Persze a húgi sejtette, hogy nem mondok el valamit neki. De nem feszegette a dolgot. Tudja, hogy ha akarom, akkor úgyis elmondom neki. Castielnek rögtön sikerült feltépni egy fájdalmas sebet. Az első napomon. Nem szívesen beszélek arról a 11 évvel ezelőtti éjszakáról, amikor… amikor a sebeket szereztem én is és Akeno is. Amikor elvesztettük az anyukánkat és árvák lettünk. Jót mosolygott azon, hogy egy csillámpóni az egyik osztálytársam. Amikor pedig megemlítettem a bukott angyal lányt, aki az osztályomba járt, láttam, hogy átfut rajta a félelem. 5perc alatt sikerült megnyugtatni, hogy nem lesz semmi baj, majd én megvédem. Ha baj van, akkor tudjuk hívni egymást, vagy a nagypapát. Majd mind a ketten lefürödtünk és elmentünk a szobánkba. Én még vagy 2 órán keresztül ”Kiss x Sist” néztem. Aztán én is lehunytam a szemem és elaludtam.