2. Ismerjük meg az osztályt

Másnap a kelés ugyan úgy ment, mint előző nap. Macska, nyúl és ébresztő kórus ébresztett + fény, ami kiégeti a szemem. Ugye milyen jó?! Ugyan azt a farmer rövidgatyót vettem fel, mint tegnap. Viszont, most egy zöld pólót vettem fel az elején egy Bleach logóval. Előző nap rockbanda logó, most anime logó, holnap meg videó játék logó lesz? Lehet, még eldöntöm. Na, mindegy! A hajam ugyan úgy lett megcsinálva, mint az első nap. Igazat megvallva, nekem mindig így van a hajam. Szeretem így hordani. Reggelire ettem egy pirítóst aztán ennyi, kifújt. Ja, és ittam egy tejeskávét! Az már valami! Aztán beleléptem a fekete tornacipőmbe és elindultam a suliba. A hugi pár perccel utánam indult útnak, mert később fejezte be a kaját. Félúton utolért, addig zenét hallgattam. Az osztályba beérve leültem a helyemre. Vöri még nem volt az osztályban. Hála égnek! Minél később látom, annál jobb! Pár perc múlva belépett az imént említett személy és lezuhant a mellettem lévő székre. Az arcomat kezdte fürkészni. Először nem zavart, gondoltam majd csak abbahagyja. De 2 perc után már zavart.
- Mi a francért bámulsz hülye gyerek?! – kiabáltam rá a padtársamra. Mire ő elröhögte magát.
- Hű, de hamar felkapja valaki a vizet! – mondta röhögve. Erre én csak azzal reagáltam, hogy a könyökömmel oldalba böktem. – Hé, ezt azért megéreztem!
- Így jártál! Legközelebb gondolkodj, mielőtt beszélsz! – mondtam gonosz mosollyal. – De amúgy miért bámultad a fejemet?

- A sebet tanulmányoztam. Hogy maradt ott ennyi év után is? – kérdezte kíváncsian.
- Úgy, hogy egy fénylándzsa okozta. Az pedig nem egy hamar gyógyul be. Ez pl. nem is fog.
- Értem. Akarod, hogy bemutassalak az osztálynak?
- Majd pont téged kérlek meg, hogy bemutass akárkinek is! – feleltem gúnyos hangon, mire ő bevágta a sértődött arcot.
- Mért ne? Legalább sikerülne kijavítani a bunkóságom.
- Felőlem…De remélem normálisak, akiket bemutatsz! – feleltem fenyegető hangnemmel.
- Persze! Hülyékkel nem barátkozom! – mondta gonosz vigyorral.
- Nem tetszik nekem ez a vigyor!
- Nem tudom, miről beszélsz! – felelte még mindig vigyorogva. Mázlijára ekkor lépett be a tanár, ezért nem tudtam lecsapni. Előre felkészültem erre a napra, ezért hoztam magammal cigit, ha esetleg megint felidegesítenének. Matek órával kezdtünk. Normálisak ezek?! Első órába matekot, amikor a gyerekek tuti be fognak aludni, mert még szinte félig alszanak. Nekem majdnem sikerült, meg a padtársamnak is. Felváltva ébresztgettük egymást. Vicces volt. Volt olyan, hogy Cast már félig aludt és, amikor ébresztgettem azt mondta” Anyu, még nem akarok felkelni!” Én meg jól kiröhögtem érte. Az előttünk ülő fehérhajú lány és Yuko is kuncogott. Tuti ők is hallották. A nagyszünetbe kimentünk egy fura kertes részre. Ott ültek azok az emberkék, akiket az osztályban láttam. Kivéve a bukott angyal csaj és egy szőkeséget meg még 2 csajt, akik szerintem a szőkeség talpnyalói.
- Srácok! Újhús! Ismerkedni rángattam ide! – mondta röhögve Castiel. Ezért még kinyírom! gondoltam magamban.
- Szia! A nevem Kelly Blood! – jött oda hozzám egy vörösesbarna hajú, ezüst szemű lány. - Helló! Én Rias Gremory vagyok! Nem vagy véletlenül vámpír? – kérdeztem meg Kellytől.
- A nevemből gondolod ugye? – mire én bólogattam. – Amúgy igen, az vagyok. Te pedig, ha jól sejtem… - ennél a mondatnál beleszagolt a levegőbe. - …démon vagy igaz?
- Igen…vagyis nem teljesen… - fogtam meg a tarkómat. Erre mindenki értetlenül nézett rám.
- HOGY ÉRTED? – kérdezte mindenki egyszerre.
- Apám démon volt…
- Nem is akármilyen démon! – mondta egy barnahajú, smaragd zöld szemű srác. Elég jól nézett ki! Erre mindenki helyeslően bólogatott.
- Anyám pedig egy elf volt. – erre mindenkinek az álla a földet súrolta.
- Ne viccelődj! Az lehetetlen! – mondta a vöröske a hátam mögül.
- Te hülye! Ha nem lennék elf, akkor hogyan lenne hegyes fülem?! A démonoknak nincs! Ilyennel meg nem viccelődök. Ha akarod be is bizonyíthatom.
- És a szarvak? – kérdezte a Vöröske érdeklődve.
- Az...diclonius... – mindenki elsápadt és ledermedten nézett rám.
- De akkor a hajad nem rózsaszín lenne? - kérdezte egy fehér hajú csaj.
- Hát történt velem valami, amitől bezöldült a hajam. De amúgy pink volt.
- És ezt hogy bizonyítod be? Hiszen ez lehetetlen elvileg. - kérdezte pimaszul a vörös.
- Megoldható, hogy lássátok a vektorjaimat. Ezeket meg tudom nektek mutatni és mondjuk...MEGFOJTOM A VÖRIT! – mondtam gyilkos vigyorral. Erre mindenki jót röhögött vagy néhányan helyeslően kiabálták”Nyírd ki!” meg hasonlókat.
- Na, azt próbáld meg Zöldike! – mondta és elkezdett kergetni. Én meg olyan ügyi voltam, hogy egy macskát megszégyenítő ügyességgel felmásztam a kert közepén álló fára. Még jó, hogy én nem hordok szoknyát. – Hé, gyere le zöldike! – kiabált fel Castiel.
- Dehogy megyek! Nekem itt tökéletes! – feleltem vigyorogva.
- Ne akard, hogy én felmásszak! – fenyegetett meg a Vöri.
- Fel se tudnál mászni! – vágtam vissza röhögve.
- Te akartad! – azzal elindult a fa felé és  tíz másodperc múlva ott állt mellettem a fán. Pontosabban lebegett, mert fel repült a kis szemétláda.
- EZ CSALÁS! ÉN SE REPÜLTEM! – mondtam sértődötten.
- Na, hol marad a kinyírásom? – kérdezte vigyorogva.
- Nem akarom már a második napon kirúgatni magam. Majd, talán ha elegem lesz a suliból. Addig várnod kell vele. – mondtam pimaszul, majd leugrottam a fáról. Négy méter magasan voltam. Vektorral tompítottam az esést. Így az érkezésem helyén volt 2 tenyérnyom a két lábam mellett.
- Te egész végig ezt tervezted! – kiabált le a fáról a Vörörske röhögve.
- Naná! Nem ölök meg másik démont! Na de azért jöttünk, hogy ismerkedjünk.
- Akkor én kezdem! A nevem Asia Istalry! Én fény tündér vagyok. – állt fel egy fehér hajú, zöld szemű lány. Fehér egybe ruha volt rajta, amin volt egy zöld szalag a derekán.
- Én Rosalya White vagyok és vámpír vagyok! – állt fel egy szintén fehér hajú lány. Neki sárga szeme volt és sokkal hosszabb és gyönyörűbb haja, mint bárkinek a körünkben. Nagyon rövid szoknyát és egy combig érő magas sarkú csizmát viselt. Nagyon szép lány. Ő az, aki előttem ül, Yuko( csillám póni XD)mellett. Kapásból két vámpír.

Majd sorba bemutatkoztak a többiek is, csak az a barna hajú srác nem. Még volt öt perc a szünetből, de a többiek már befelé indultak. Castiel még kint maradt, hogy elszívjon egy cigit. Én is elindultam az osztály felé. A főfolyosón megállított a szőkeség, akit hiányoltam az osztálytalálkozóról. Mellette volt a 2 kis talpnyalója. Egy barna hajú csaj és egy ázsiai kis csaj. A szőkeség úgy nézett rám, mint akit meg akar ölni.
- Te vagy az új csaj igaz? – kérdezte a szőke ribanc. – Szállj le a pasimról, oké?! – mondta fenyegető hangon.
- Ki az a hülye, aki a te pasid? Sajnálom szegényt.
- Te tényleg ennyire hülye vagy? Castielről beszélek! – mondta sértődötten a”hercegnő”. Nem bírtam tovább. Előtört belőlem a röhögés.
- Hogy Castiel lenne a te…pasid…HAHAHAHA! Annyira még ő sem hülye! – már a földön fetrengtem szinte a röhögéstől.
- Ne röhögj! Ha még egyszer hozzányúlsz, megöllek!
- Állj be a sorba! Már egy egész faj ki akar engem nyírni. – mondtam , de még mindig nem bírtam abbahagyni a röhögést. – A családom nem igazán kedvelt a fallen angelek körében.
- Nem is csodálom. De jegyezd meg, amit az előbb mondtam. Megöllek, ha egy ujjal is hozzá érsz. Gyertek csajok! – azzal fogta a kis öl ebeit és eltipegett. Még ott röhögtem egy ideig a folyosón. Idő közben Castiel is odaért hozzám. Amint megláttam újra előtört belőlem a röhögés.
- Neked meg mi bajod? Mit szívtál? – kérdezte pimaszul.
- Ta-találkoztam a te állítólagos csajoddal! – erre még jobban előtört belőlem a röhögés.
- A mimmel? Nekem most per pillanat nincs csajom. – kérdezte értetlenül.
- Valami szőke picsa ide jött a két kis blökijével és azt mondta, hogy a barátnőd és ha hozzád merek érni kinyír.
- Már megint ez a csaj! – csapott a fejére Castiel. Én még mindig röhögtem.
- Ki volt a kis szöszi?
- Amber. Egy angyal. – ahogy ezt meghallottam, még jobban elkezdtem röhögni.
- Pont az a csaj!? Egy angyal?! – mondtam röhögve.
- Ja. Ő a drága DÖK elnök húga. És már kis korunk óta belém van zúgva. Most meg azt próbálta neked beadni, hogy a csajom…Ezt még tőle se vártam volna. – a végén már ő is vigyorgott a dolgon.
- Nem komplett a csaj. Na de mennyünk órára, mert mindjárt elkésünk. – azzal fogtam magam és elfrohantam az osztály felé. A nap további részében nem találkoztam”Castiel barátnőjével”. Végül, nem volt szükségem a cigimre. Elvoltam nélküle is. A suliból egyedül mentem haza, mert Akenonak 7órája volt., nekem meg csak 6. Otthon fogtam magam és leültem mangát olvasni. Van egy 4 polcos szekrényem, amin csak mangák vannak. Miután már fájtak a szemeim, zenét hallgattam. Akeno utánam 1 órával ért haza. Rögtön megebédeltünk együtt. Elmesélte, hogy ő lett az osztályában a DÖK tag. Én pedig elmeséltem neki Amber hercegnőt. Jót röhögött a dolgon. Ebéd után megírtuk a leckét, megtanultuk azt a kevés tanulni valót. Este 20óra körül még világos volt kint, ezért besötétítettünk. Ő megcsinálta a pattogatott kukoricát, amíg én kerestem valami jó horror filmet. Egymás mellett ültünk a nappaliban, mellettünk a kukorica, ölünkben egy-egy nagy párna, hogy legyen mivel eltakarni a szemünket, ha kell.

Utána mind a ketten elmentünk fürdeni és aludni. Ezek után, nem néztem este animét, hanem rögtön elaludtam.