10. Deborah visszatért

Micsoda? A micsodája?
- Az…Az exed? – kérdeztem vissza meglepődve és elhúztam a kezem az arcától.
- Igen… - mondta lehajtott fejjel és zavartan a tarkóját vakargatta. – Bocsi, hogy nem mondtam, csak nem gondoltam, hogy fontos lenne tudnod…
- Nem… Semmi gond… Tényleg… - mondtam halkan és egyre fehérebb lett az arcom.
- Rias… Minden oké? – kérdezte Cast aggódva, ahogy rám nézett.
- I-Igen, csak egy kicsit hányingerem van attól a sok gumicukortól, amit benyomtunk Miyoval.
- Biztos minden oké? – kérdezte aggodalommal teli hangon és a vállam felé nyúlt, hogy segítsen megállni a lábamon én viszont kikerültem.
- Tényleg oké! Rendben? Ne aggódj! Bár lehet, hogy inkább haza megyek, mert tényleg hányingerem van… - mondtam a hasamat fogva, ami görcsbe rándult és rosszul is lettem. Lehet, hogy tényleg a gumicukor, vagy Castiel exének feltűnése miatt. Nem tudom. De azt igen, hogy haza kéne mennem, de gyorsan. –Megtennéd, hogy szólsz a húgomnak, hogy hazamegyek? – kérdezte bágyadt hangon..
- Had kísérjelek el! – kérlelt Castiel hasonló hangon, mint ahogy én kértem őt.
- Nem kell! Maradj csak és bulizz! – mondtam halvány mosollyal – Én rendbe leszek!
- De…!
- Semmi de! Léci szólj neki, oké?
- O-Oké! – mondta megadóan. – Vigyázz az utcán! A hozzád hasonló lányokat sokan kinézik maguknak.
- Rendben! Érezd jól magad! Szia! – intettem neki és szép lassan elmentem a cuccaimért és kislisszoltam az iskola kapuján.

Hazafelé sétálva az agyamat teljesen kiürült az elmém és semmire nem gondoltam. Csak arra tudtam figyelni, hogy milyen szépek a járda kis kiugrói, amiben bárki orra bukhat. Otthon ledobtam a táskám és arccal előre az ágyra vetettem magam. A párnámat a fejem alá raktam, a macimat pedig szorosan átöleltem és úgy aludtam el. Semmit nem csináltam, nem is gondolkodtam Castielen, csak aludtam, abban reménykedve, hogyha felébredek, akkor rájövök, hogy ez csak egy rossz álom volt.

Aztán eljött a reggel és rá kellett jönnöm, hogy nem álom volt. Tényleg megtörtént. Amikor felismertem ezt a tényt belefúrtam a fejem a macimba és próbáltam elfelejteni. De sajnos nem segített. Lassan eljutott a tudatomig, hogy milyen nap is van, ezért felkeltem. Megmosakodtam, felöltöztem és megfésülködtem. Gyorsan lerohantam a lépcsőkön és a konyhába feltúrtam a hűtőt valami kaja után kutatva. Találtam egy kis tejet és egy kis müzlit a szekrénybe. Elővettem a kacsa mintás tálkámat és beleöntöttem egy jó adagot a müzlimből és ráöntöttem egy kis tejet. Benyomtam a reggelim és egy kicsit elpakoltam. Úgy beszéltük meg papival, hogy hozzánk jöttek szülinapozni. Ebéd körül meg is jöttek. Hoztak egy nagy tortát és cserébe főztem nekik ebédet. Nagyon jó dolgokat kaptam szülinapomra. Kaptam egy pasztel kréta szettet, gyúrható radírt és 8B-s, 6B-s és 4B-s szénceruzát. Valamint egy Slipknot logós fekete pólót. Egész nap ott voltak nálunk és csak este tíz után mentek haza. Nagyon jól éreztem magam velük.

Vasárnap délig aludtam és egész nap lustálkodtam. Animét néztem egész nap és mangát olvastam. Nem volt hála nagyapának semmi tanulni valóm. Hétóra körül elmentem hajat mosni. Utána egy törölközővel a fejemen mászkáltam a lakásban fel alá és hol leültem TV-t nézni, hol visszamentem olvasni, hol pedig a Facebookon lógtam és nézegettem az animés csoportok posztjait. Nyolc óra körül elmentem megszárítani a hajam és elmentem az ágy felé. Elalvás előtt még BlackLagoont néztem. Utána elnyomott az álom.

Reggel az ébresztőm hangjára keltem, amit szeretek. Mármint nem azt, hogy ébreszt, hanem magát a hangját. Az ElfenLied zenéje az ébresztőm csak metal verzióban. Imádom! Nagy nehezen kimásztam az ágyból és elvánszorogtam a szekrényemig és kivettem egy hosszú fekete szűkszárú farmert és az új pólómat. Megmosakodtam és felöltöztem. Felvettem a bőr karperecemet, betettem a fül piercingjeimet és felvetem az órámat is. A hajamat kivételesen nem kötöttem össze. Felvettem még egy fekete pulcsit is és úgy mentem le a földszintre. Bekaptam egy müzli szeletet majd a táskámmal a vállamon és a lábamon a bakancsommal kiléptem a házból. Amint kiléptem elővettem egy cigit és kényelmes tempóba elindultam a suli felé. Még nem sikerült elszívnom a cigimet, amikor már a sulihoz értem. A suli előtt a fejemre húztam a kapucnimat és úgy mentem be a kapun, leszarva azt a szabályt, hogy a suli területén tilos cigizni. Az udvaron áthaladva sokan megbámultak a lázadásom miatt, de nem érdekelt. Drága a cigi és nem fogom a felét csak úgy eltaposni és nem fogok a suli előtt ácsorogni. Még valaki azt hinné, hogy várok valakit. Gyorsan elszívtam a padunkon ülve, ahol a buli alatt is ücsörögtem, amikor valaki odajött hozzám.
- Bocsi, leülhetek? – kérdezte a jövevény.
- Persze le…ülhetsz… - mondtam meglepetten, amikor megláttam ki állt előttem. Egy hosszú barnahajú ezüstöt kék szemű kirívó öltözetű lány. – Már megint itt találkozunk! – mondtam keserű hangon a mellettem ülő lánynak.
- Megint? Ja te vagy a lány, akit megkérdeztem hol találom Castielt? Zöldike?
- Úgy csak Cast hív! – mondtam egy kis halk nevetés kíséretében.
- Akkor hogy hívnak? – kérdezte a csaj. – Én Deborah Deguchi vagyok.
- Rias Gremory vagyok! – mondtam kicsit kedvesebb hangon. Deguchi… mintha már hallottam volna ezt a nevet valahol.
- Gremory? És Rias is? Hahaha! Vicces vagy! Na de tényleg, hogy hívnak?
- Tudom fura, de tényleg Rias Gremory a nevem. Az apám Seiryuu Lucifer Gremory, aki meghalt.
- Ó, akkor bocsi! Tudod, nem gondoltam volna, hogy összefutok egy sátánnal a suliban, amikor visszajövök.
- Senki sem gondol erre. Visszajössz?
- Igen. Visszairatkozok. Most szünetel egy kicsit a karrierépítésem, mert valamit itt hagytam. Valamit, ami a sikeremhez szükséges.
- És mi lenne…?
- RIASOOOM! – vágott a szavamba Ms. Szivárványzuhatag kiáltása. Éppen hogy meg tudott állni a nagy futástól. – Hova tűntél a buliról? Nem volt kivel ijesztgetnem a szecskákat!
- Bocsi Miyo, csak nem éreztem jól magam! Rosszul lettem a sok édességtől!
- Ugyan semmi baj! De szólhattál volna asszony!
- Bocsi! Bocsi! – emeltem magam elé a kezemet védekezően.
- És kivel beszélge…? – amikor Miyo meglátta Deboráht a szeme vörös lett az idegességtől. – TE?! MI A FENÉT KERESEL ITT?!
- Neked is szia Miyako! Ennyire nem kell örülnöd annak, hogy újra itt vagyok!
- Kussolj nyomorult succubusz! Menny vissza a kis sötét barlangodba és dögölj meg ott!
- Na! Ne legyél ennyire szívtelen! Attól még, hogy a szüleid utálnak, neked nem kell utálatosnak lenned mindenkivel! – mondta gúnyos rideg hangon Deborah.
- Ugyan mit tudsz rólam te ribanc! – ugrott volna a nyakának barátosném, amikor hirtelen Alexy lefogta hátulról barátnőjét és lehűtötte hideg jeges érintésével.
- Miyo! Nyugodj le! – mondta Alexy szigorúan. De amikor meglátta a barna hajú csajt a szeme villámokat szórt és olyan undort és haragot láttam az arcán, amit még sose láttam Alexy folyton vidám és mosolygós arcán.
- Mit keresel itt liba?! – kérdezte undorodva.
- Visszajöttem valami fontosért drága Alexy! Nem érted Alexy, bocsika! De ne csüggedj – mondta és felállt a padról – Akár téged is magammal vihetlek. – mondta és egy ujjal hozzáért Alexyhez, aki viszont megfagyasztotta a csaj ujját.
- Nem hat rám a kis varázslatod némber! – mondta ridegen.
- No lám! A kis jégsrác megerősödött annyira, hogy ellenálljon nekem! Haha! Izgalmasnak ígérkezik ez az időszak! – mondta nevetve és elindult a bejárat felé. A válla felett még visszaszólt. – Még találkozunk Sátánka! – mondta mézes mázas hangon. Én értetlenül néztem rá, majd aggódva Alexyékhez fordultam.
- Az a mocskos ribanc! Hogy mer visszajönni, azok után, amit tett! – mondta Miyo idegesen.
- Mi történt? – kérdeztem értetlenül.
- Ez a liba egy succubusz. Egy nagyon ravasz succubusz. Mivel még kiskorú, ezért csak azokat tudja irányítani, akik egy kicsit is pozitívan gondolnak rá. Az elején még rendesnek tűnt, ezért mindenki kedvelte. De aztán…irányítani próbált engem és rám mászott többször is. Én minden egyes alkalommal ellöktem és elutasítottam, de egyszer túl messzire ment és Miyo is ott volt akkor. – mondta Alexy undorral a hangjában.
- Akkor olyan ideges voltam, hogy ki tudtam volna tekerni a nyakát és egyesével eltörni az összes kicsi csontocskáját! – mondta idegesen Miyo.
- De amint látom nem tetted meg. – mondtam kicsit csalódottan és éreztem az egyre növekvő undort és dühöt a nőszemély iránt. Hogy volt képes erre.
- Nem mert Alexy lefogott és Castiel is ott volt, hogy megvédje. Azóta nem vagyunk túl jóba Castiellel. – mondta Miyo.

A hallottakat emésztgetve mentem be a terembe és ültem le a helyemre. A lábamat lazán felraktam a padra a kapucnit az arcomba húztam és lehajtottam a fejem. A mellkasom előtt karba tettem a kezem és lehunytam a szemeim. A gondolkodásom közbe hirtelen beugrott hol hallottam már a nevét. Hol hallottam már a Deguchi nevet. Papi mesélt a succubuszukról, amikor a démon fajtákat tanultam. Elmagyarázta mi a hatalmas különbség a succubusz és a succubusz démon között. A succubusz ugyanolyan démon, mint mi csak ő nem rendelkezik olyan képességgel, mint mondjuk a Gremoryk, akik a pusztítás családja, vagy mint a Phenex család, akik a tüzet használják és halhatatlanok, vagy mint Castielék családja, akik uralkodnak a villámok felett. A succubuszok a nemi vágyak démonai. Aki egy ilyen démonnal köt mester szolga szerződést és ő lesz a szolga, akkor elég fura sorsra jut. Ha engedetlen vagy eszébe jut elhagyni a mesterét, akkor leblokkol és a szexuális vágyai az egekbe szöknek és a mesterének kell kielégíteni eme vágyait.

A succubusz ezzel ellenbe egy olyan lény, ami bárkit tud manipulálni, ha elérte a megfelelő kort. Amíg fiatalkorú csak azt tudja irányítani, aki egy kicsit is kedveli vagy gyenge az elméje. A Deguchi nevet akkor hallottam, amikor kiemelkedő képességű családokról tanultam. A Deguchi család egy igen kiemelkedő képességgel és leleményességgel rendelkező család. És pont az ő lányukkal kellett összefutnom! Miért? Miért sújtanak az alvilágiak ezzel!?

Gondolatmenetemet a becsengetés zavarta meg. Meg se mozdultam, viszont a vektorjaimmal előkaptam a cuccaimat a táskámból. A terem ajtaja abban a pillanatban csapódott be és huppant le mellém padtársam. Éppen, hogy beért. A tanár pont utána jött be a terembe. Az óra alatt figyeltem a vektorjaimon keresztül. A szememet viszont ki se nyitottam. Mr.Faraize óráján mindig így ülök. Az óra alatt egész végig gondolkodtam és arra jutottam, hogy kifaggatom a csajt. Ha nem is kifaggatom, de belematatok egy kicsit a fejébe. De meg kell várnom a megfelelő alkalmat.

Órák után lementem a pincébe, mert tudtam, hogy oda akar menni Debike órák után. Kihallgattam egy beszélgetését. Lent beültem egy kartondoboz kupacra és összehúztam magam. Amikor nyitódott az ajtó megcsapta az orrom Debóra émelyítő parfümjének szaga. Becsukta maga után az ajtót és elkezdett kutakodni az egyik kupacban. Gondoltam végre itt az alkalom. Kinyújtottam felé az elmémet és egy erős falba ütköztem. Erős, ám nem ledönthetetlen. Elkezdtem ostromolni az elméjét és közbe néhány gondolat foszlány jutott el hozzám. Aztán egyszer csak megerősítette a védelmét és felegyenesedett.
- Ki van itt? – kérdezte szigorúan. – Ki az, akinek olyan az elméje, mint egy képzett elfé? – gondolta magában. Én lassan felegyenesedtem és sötétben világító szemeimet kinyitottam és ránéztem A szemeim olyanok voltak, akár egy tigrisé, aki éppen az áldozatát figyeli.
- Köszönöm a dicséretet! Nem tévedtél túl sokat azzal, hogy elf vagyok. Részben az vagyok. – mondtam és egy ősnyelvi szó elmotyogásával teremtettem egy fénylabdát a pincében, ami annyi fényt adott, hogy jól lássuk egymást.
- Sátánka? Ez érdekes. A nagy Lucifer egy kis elf paraszttal hozott össze egy gyereket?! Hahaha! – mondta gúnyos hangon.
- Elf paraszttal… Hogy mered leparasztozni az anyámat, aki az elfek hercegnője volt?! – mondtam idegesen, a végén már szinte kiabálva.
- Milyen hirtelen haragú valaki! Mit akartál az elmémmel. Ki akartad szedni, hogy mit csináltam Castiellel, vagy a kis barátnődékkel, vagy hogy mit keresek itt?
- Is-Is. Meg akartam tudni, mi történt azelőtt, mielőtt elmetél.
- Ha ennyire kíváncsi vagy drága Riasocska… - mondta gúnyos hangon – Akkor elmesélem neked. Mit szólsz? – mondta gonosz vigyorral. Én bólintottam egyet és ideges szemekkel néztem rá. Ő pedig belekezdett a mesélésbe.